női.test.kultúra

Idén először mentünk ki a Gourmet fesztiválra, ketten a három évessel. Pont most olvastam az Origón, hogy azt kifogásolták, minek van pl. Alma együttes koncert ilyen helyen, mert alig van gyerek, és ráadásul a felnőtteket idegesíti. Mi éppen a koncert időpontjára időzítettünk, s tényleg nem voltunk sokan, de kevesen sem, és láthatóan mindenki élvezte, aki ott volt. Aki meg nem, minek ment oda? Érdekes, hogy a már anyakorban lévő, gyerektelen nők körében gyakori ez a hozzáállás, képesek totál ráfókuszálni a gyerekekre, családokra, mintha az valami eleve béna, idegesítő jelenség lenne, akik csak zavarják a gyerekteleneket.

De milyen is volt a fesztivál egy kisgyerekes látogatónak?

Mi vasárnap kora délután érkeztünk, nem voltak sokan, éppen kellemes volt a tömeg. Nem kellett várni, sorban állni hosszan sehol. Éppen jó gyerekkel. A programfüzetben először nagyjából megnéztem, mi érdekel, meg persze már az elején a fagyikat is útba kellett ejteni, mert a gyerek csak fagyizás közben/ után válik kezes báránnyá.

Mivel én nem eszek húst és inni sem iszok, a fesztiválon jelen levők kínálata nekem annyira nem volt színes. De tudom, hogy ezzel a kombinációval nem én vagyok a célcsoport. A húsmentes ételek döntő többségben sajtok, pékáruk és édességek voltak. Egy cukorbeteg vega már csak a szemeit tudta volna forgatni. Akik szeretik a halakat, húsféléket, a jó pálinkákat, borokat, már nálam százszor jobban jártak, hiszen tényleg alapanyagukban, elkészítésben és minőségben is különleges fogásokat kóstolhattak nagyon kedvező áron. Általában egy-egy fogás 1000 Ft körül volt. Eléggé ütős nekem a fehérvári 67 étterem, akik tejes bárány májából, combjából készített étel különlegességgel, az Anyukám Mondta ropogós malacfüllel, a Jankovich Kúria malacpofával (kovászolt káposztával), míg mások friss tengeri és tavi halakkal, galambbal vagy éppen hagyományosabb sertés és marha fogásokkal rukkoltak elő. Séta közben többen is dicsérték az etyeki sonkát, melyeket kenyéren hajszálvékonyra szelve, de jól megpakolva is ki lehetett próbálni. Ez még nekem is nagyon guszta volt, és illatos.

Az édességek szinte mindenhol ott voltak a menüsoron, főként a most szezonját élő eper, bodza, cseresznye tért vissza mindenhol mindenféle formában. Volt, ahol bodzalevest, máshol krém, ragu, puding, habcsók, szörp formában láttam. Több cukrászat is jelen volt, mi a Gerbeaud-nál fagyiztunk. 220 Ft egy gombóc, de tényleg ég és föld a sima mezei cukrász fagyikhoz képest. Az van benne, ami rá van írva: a gyümölcsben sok gyümölcs, a túróban igazi túró. Nem geil, pont annyira édes, amennyire kell. És bár arról sokan nem beszélnek, de a tölcséren is nagyon sok múlik. Itt fűszeres ostyába tették a gombócokat, ami külön emelte a fagylalt fényét. Nagy divatja van manapság a macaronnak. Nem is értem, a habcsók senkit nem izgat, de az ételszínezékkel tuningolt habcsók meg sztár? Ebből elég sok helyen láttam, és elég sok látogató kezében ott figyelt, vitték haza. Darabja, az a mini falat, 250-350 Ft volt. Már annyira beteltem az édes ízekkel, hogy hiába szerettem volna, már egyszerűen nem tudtam megkóstolni a Káli Art Inn Vendégház orgona krémlevesét. Majd legközelebb. Még ittunk egy bodzaszörpöt is kőteleki mézzel, ahol az volt leginkább az érdekes, hogy egy üvegoldalú mini kaptárat is láthattunk a dolgos és kissé zavarodott méhekkel.

Forrás: Kistücsök Facebook

A balatonszemesi Kistücsök étterem sajttálát rebarbara kompóttal kóstoltuk meg. Finom volt, tiszta, különles ízek, nem vagyok hozzászokva az ilyen minőségi sajtokhoz, még ha nem is az olcsó trappistát szoktam megvenni. Volt benne krémsajt, füstölt parenyica, illmitzi és egy faszenes érlelésű kis kóstoló. A rebarbara jól passzolt hozzá, a gyereknek is ízlett, egyszer talán én is elkészítem a saját kiskertben cseperedő száraimból. A szentendrei-szigeti Rosinanténál tárkonyos céklamustárt próbáltunk kis kenyérkével, és mindkettőnknek annyira bejött, hogy valamikor ki is megyünk hozzájuk, úgyis van hétvégente gyereknap náluk.

A Miele gasztroszínpadon Jean-Marc Notelet francia séf és fűszerguru és Harmath Csaba közreműködésével belenéztünk egy bemutatóba. Itt lehetőség volt különféle, a nagyoknál alapként használt fűszereket megillatolni, így sikerült találkoznom a tonkababbal, amit mihamarabb be is szerzek. Olyan aszalt szilvás, lágy, talán télies fűszer. Mennyei. Szagoltam tiszta kurkumát, első osztályú szegfűszeget, amit úgy mutattak be, hogy ha a bolti változat a rozsdás szög, akkor ez a jó szög. Erőteljes, tiszta aromája volt, a kis szögecskék is tiszták, egészben maradtak.

Mindenhol kártyával fizettünk, a Fesztivál kártyával, amit gyorsan feltöltöttem pénzzel, majd a kijárat előtt, hazamenet a maradékot visszakaptuk. Jó volt így, bár, ha sokan lettek volna, plusz két sorban állást kellett volna kivárni. Azon gondolkodtam (mint sok évvel ezelőtt a Szigeten dolgozó pultus), hogy ezzel a kártyás rendszerrel nagy eséllyel esnek el a legkedvesebb pultus lányok is a borravalótól. Nem hinném, hogy egy Szigeten vagy Volton túl gyakori lenne, hogy a kártyás fizetés után még egy fémszázassal is megfejelné bárki is az amúgy is borsos áru italozását. ..

Voltak az egészség jegyében is kiállítók, méhészetek, vegán nyersétel készítők is, házi lekvárok. Nem tudom, ki hogy van vele, de az egyik méhészet érdekességként, értékként emelte ki, hogy van olyan méze, amit olyan méhek csináltak, akik a második kerültet el sem hagyták. Biztos valami szép virágos környéke a kerületnek, de nekem ez még túl közel van a budapesti agyon szmogos, koszos levegőhöz. Én inkább maradok a vidékinél.

Azt kell mondjam, bár sajnos csak egy délután voltunk kint, de kisgyerekkel is zökkenőmentesen és élvezetesen lehetett eltölteni az időt. Nekünk jó volt, hogy nem volt tömegnyomor, jó volt a zene (Alma együttes, Váczi Eszter), ha valaki nem speciális igényű (vega, cukorbeteg vagy gluténérzékeny), tényleg sokféle különleges ételt, italt kipróbálhat, volt elég ülőhely, ahol el tudtuk fogyasztani, amit ettünk, vettünk. Mert gyerekkel is lehet fesztiválozni.